CIKKEK
Őrjítő várakozás, bizonytalanság, kontrollvesztés
Akár a az első Hcg vérvételre vársz, akár az első ultrahangra utána, tudd, hogy az egyik legnehezebb útszakaszt taposod éppen. Nem kell és nem is igazán lehet ezt jól bírni, egyszerűen ki kell bírni. Olyan a pocakod, mint Schrödinger doboza, amiben vagy van élő macska, vagy nem, s ezért az illető macska egyszerre él és nem él. Tehát vagy terhes vagy, vagy nem, de fejben egyszerre vagy mind a kettő. Egyik pillanatban az egyiket érzed igaznak, a másikban a másikat és ez már-már tudathasadásos állapot. Nem csoda, hogy azt érzed, megőrültél.
Tippek, hogy el tudd viselni
A legnehezebb megélni a kontroll elvesztését. Nem tudsz tervezni, nem látsz pár napnál előbbre a jövőbe és ez legtöbbünknek nagyon szokatlan helyzet. Fogj egy papírt és írj le jó és rossz forgatókönyvre vonatkozó terveket.
Legyen az A terv az, ha szuper híreket kapsz. Írd le, utána miket kell tenned, kinek mondod el, milyen új orvosi időpontokat kell foglalnod, mi változik a munkádat illetően, gyógyszerekkel és vitaminokkal van-e tennivalód, mivel ünnepelsz.
Légy bátor és írd le a B tervet is: mi a teendő, ha nem kapsz jó híreket. Hogyan tovább, kit kell értesítened, mi lesz a következő lépés, feladat, vagy esetleg mennyi pihenést hagysz magadnak és közben mivel tudsz kedvezni magadnak, hogy fel tudd dolgozni a veszteséget.
Vesd papírra félelmeidet és reményeidet, mert jobb kint látni, mint ha a fejedben kavarog. Írd fel egy lap egyik oldalára, hogy “Félelmek”, a másik oldalára, hogy “Remények”. Alatta pedig pontokba szedve írd össze, milyen gondolatok, érvek táplálják benned az egyiket és a másikat. Például:“Félek, mert felemeltem a kutyát beültetés után 3 nappal. Félek, mert nem volt 8mm a nyálkahártyám a beültetéskor. Félek, mert már elvetéltem egyszer.” “Reménykedem, mert 5AB volt az embrió minősítése. Reménykedem, mert minden nap gránátalamalevet iszom. Reménykedem, mert bízom az orvosomban.”
A figyelemelterelés nem gyengeség! Nem fogod tudni hosszabb időre elterelni a figyelmed, de ha csak 1 órára ki tudsz fejben lépni a várakozás kínjából egy izgalmas sorozattal vagy egy olyan beszélgetéssel, ahol nem kerül elő a babatéma, az ugyanolyan értékes pihenés, mint egy ultrafutónak az, ha megáll egy pihenőponton és iszik vagy eszik valamit. Kincset ér most minden társasjáték, szabadulószoba, videójáték, alkotás, bármilyen hobbi, ami beszippant egy-két órára. Tervezz be minél többet tudatosan. De ne várd el magadtól, hogy ennél hosszabb időre el tudd pakolni magadban a témát. Csak örülj, hogy néha pihen az agyad.
Első beültetésnél még talán nem, de ha már van egy kis tapasztalatotok, akkor köthettek fogadást a férjeddel. Ettől az életünk egyik legdrámaibb kérdése tud kicsit játékos színt ölteni. Tippeljétek meg, hogy hány petesejt lesz, aztán hány embrió, majd végül a Hcg értéket is. Esetleg az embrió méretét milliméterben kifejezve az első ultrahangon. MInden tippet le kell írni ebben a játékban és utólag gratulálni annak, aki nyert.
Egy gondolat, ami vagy segít, vagy nem: olyan helyzetben vagy, mint egy szülő a nyolcvanas években, mikor elküldte a gyerekét egy nyári táborba. Se mobil, se internet, vagyis fogalmuk sem lehetett, jól van-e a gyerek, nem sérült-e meg, nem bántják-e a többiek, eszik-e rendesen, stb. Meg kellett várni, amíg letelik a hét és hazajön, nem volt mit tenni. Ugyanígy nekünk is meg kell várnunk, hogy a kicsi embriónk hírt tudjon magáról adni. Gondolj erre: most elküldtük a gyereket táborba.
Ha valakivel beültetésre készülünk, mindig összeszedetem vele, hogy miket vár el magától. Legjobb, ha le is van írva, mint lista, de legalább egyszer ki kell mondani hangosan is. PL.: bevenni a gyógyszereket, szurit, kúpot mindig időben, vitaminokat bevenni, lipidre elmenni, ezt vagy azt az italt, ételt enni minden nap, nem fürdeni kádban, nem emelni X kilónál nehezebb dolgot, nem futni föl a lépcsőn, relaxálni minden nap, nem enni ezt vagy azt, minden nap sétálni – ezek csak a leggyakoribbak. Azért fontos, hogy fixen ki legyenek nyilvánítva az önmagaddal kapcsolatos elvárások, mert menet közben nagyon tud az ember lánya szorongani, hogy vajon biztos jól csinálja-e. De nem feltétlenül tudjuk jól megítélni. Ha van egy checklisted, az többnyire meg tud nyugtatni: mindent megtettél, amit elterveztél. Ettől még sajnos nem biztos, hogy sikerül, de számít, hogy a lelkiismereted nyugodt-e a nap végén.
Folyamatosan figyeled a tested, főleg a hasadat, a melleidet, vagy azt, hogy szédülsz-e, émelyegsz-e. Ezt nem lehet leállítani – vagy legalábbis ha van rá mód, én még nem jöttem rá. Tök mindegy, hányan magyarázzuk el neked, hogy minden jelenthet a testi érzeteid közül jót is vagy rosszat is, úgyis figyelni fogod, úgyis kattogni fog a fejedben, hogy vajon jót jelent-e. Bocsásd ezt meg magadnak. Ember vagy, nem buddha. Az érzetek, tünetek pedig egyik nap erősek, másik nap eltűnnek, és ez sem jelent semmit. De ha napokig feszült a hasad és ez mára elmúlt hirtelen, akkor bepánikolsz. A neten pedig rákeresel és összevissza dolgokat találsz, mert tényleg bármi jelenthet bármit. Nézd el magadnak, hogy mégse tudod nem kutatni a válaszokat.
Hidd el, hogy az embriónak mindegy, izgulsz-e. Neki nem a pozitív gondolataid segítenek, hanem a vérkeringésed, a hormonok, a jó nyálkahártya. Nem kéri, hogy higgy benne és nem zavarja, ha félsz.