CIKKEK
EGY IGAZI FÉRFI ELMEGY A SPERMAVIZSGÁLATRA
“A vetélés lehet spermiumproblémák miatt is?” – kérdezte tőlem nemrég valaki döbbenten. De mennyire, hogy lehet! Ezekről még kevesen tudnak. Ha nem esünk hamar teherbe, ott ma már szóba jön, hogy esetleg nincs elég hímivarsejt vagy nem elég gyorsak – nagyjából ennyi van a köztudatban. De a valóság az, hogy számos különböző és bonyolult probléma lehet a hímivarsejtekkel. Mégis mindig a nő megy először orvoshoz. Valójában sokkal-sokkal logikusabb lenne, ha azzal indítanának a dokik, hogy a férft vizsgálják meg, mivel gyorsabb, egyértelműbb, olcsóbb és ami a legfontosabb, lényegesen kevésbé invazív, mint bármilyen nőgyógyászati vizsgálat.
Szomorú, hogy szinte szégyen övezi ma még a spermavizsgálatokat. Pedig az, hogy egy férfi ott van és megteszi, amit kell, éppen azt mutatja, hogy törődik a feleségével, a leendő gyermekével, a kapcsolattal. Felelősséget vállal, részt vesz a probléma megoldásában. A spermiumok száma és minősége nem jelent semmit a férfi értékében, férfiasságban. De az igen, ha komolyan veszi az Apa-szerepet már a tervezés fázisában. Komoly félelmeket kell leküzdenie, kínos az egész, sokaknak nem is megy könnyen maga a mintaleadás, úgyhogy igenis tiszteletet és megbecsülést érdemel minden férfi, aki odaállít a kispohárral egy orvosi pulthoz.
Egy női csoportban olvastam régebben egy kifakadást arról, hogy bezzeg a férfiaknak milyen könnyű, nekik “csak azt” kell csinálni. Előszöris jó esetben nem csak azt, hanem ultrahangot és vérvételeket is (std szűrés, hormonszintek). De ami “azt” illeti: kinek esne jól egy orvosi épületben egy erre kijelölt helyen, előre egyeztetett időpontban maszturbálni úgy, hogy odakint mindenki tudja, hogy azt csinálod és nagy valószínűséggel még sietned is kell? Ha pedig otthon történhet, mert be tudja vinni a mintát időben, kinek esik jól egy kis pohár spermával mászkálni?
De azt hiszem, mégsem az tart vissza sok pasit a vizsgálattól, hogy kellemetlen, hanem a félelem, hogy találnak valamit. Ahhoz kell csak igazi bátorság és önbizalom, hogy szembenézzünk azzal, ha nem jó a spermaképünk. Ezért is írom ezt a cikket. Szeretném hangsúlyozni, hogy tényleg semmit, de semmit nem mond el egy férfiról egy rossz spermakép. Teljesen mázli vagy pech, hogy kinek milyen állapotban vannak a hímivarsejtei. (Oké, lehet olvasni sok cikket arról, hogy az egészséges életmód és hasonlók mennyit számítanak, de a valóság az, hogy rengeteg nagyon egészségesen élő férfinak is rossz a spermaképe. Az orvosok csak találgatnak, nincs elég kutatási adat arra, hogy igazából értsék, miért.) De a legfontosabb, amit el kell mondanunk a pasiknak az, hogy a spermium problémákra vannak megoldások. Akkor is lehet gyereked, ha súlyos gondok vannak. Minél előbb szembenézünk a helyzettel, annál előbb megtaláljuk a megoldást, pontosabban a megfelelő szakembereket, akik tudják, mi a megoldás.
Rengeteget lehet erősödni – emberként és párként is – ezen az úton, amit két ember együtt jár végig. Azt tapasztalom, hogy a férfiak eleinte nem tudnak beszélni a problémával kapcsolatos érzéseikről és ilyenkor a nők nagyon egyedül érzik magukat. De ahogy haladnak előre a kisbabájukhoz vezető úton, folyamatosan ott a lehetőség és a motiváció is, hogy megtanuljanak nyíltabban beszélni, erősebben bízni egymásban, jobban támogatni egymást. Végső soron nincs női probléma és férfi probléma. Csak “mi problémánk” van és mi, mint csapat fogunk felülkerekedni.
