Jancsó Anna vagyok. 2009-ben szereztem pszichológus mesterdiplomát (bár akkor még nem így hívták) az ELTE-n személyiségpszichológia szakirányon. Akkor még fogalmam sem volt, hogy nehezített fogantatással küzdő nőkkel és férfiakkal akarok majd dolgozni negyven éves koromban. A diploma megszerzése óta folyamatosan emberekkel dolgozom, 2016 óta egyéni életvezetési tanácsadó pszichológusként. Nagyon szeretem a munkámat. Megtisztel a bizalom, amivel megajándékoznak, akik hozzám fordulnak és végtelenül izgalmas, hogy minden emberi történet és megélés más és más. Lassan 5 éve már, hogy ez az interjú készült velem, de még mindig érvényesnek érzem: http://lafemme.hu/eletmod/2045_tied_a_dontes_en_csak_kerdezek
A másik fontos dolog, amit tudnod kell rólam, hogy a fenti fotón szereplő tűk mind a saját lombikus utamból származnak és messze nem az összes fért rá a képre. Ezért amikor azt mondom, értelek, akkor nem “csak úgy” mondom, mert egy pszichológusnak ez a dolga, hanem tényleg értelek. Megjártam a reménytelenség, a szégyen, a szorongás, az önhibáztatás, a harag, a magány mélységeit. Ma már hálás vagyok, hogy ennyire nehéz út vezetett el a kisfiamig, mert utólag minden értelmet nyer. De senkire nem erőltetek pozitv hozzáállást menet közben. Abban hiszek, hogy segít az érzéseket kimondani egy elfogadó környezetben, akármilyen súlyos, nehéz érzésről legyen is szó.
Mindenkire igaz, de az asszsztált reprodukciós úton járó nőkre különösen, hogy nem pszichológiai okoskodásra van szükségük, hanem megértésre, empátiára, támogatásra. Ezt igyekszem megadni mindenkinek, aki hozzám fordul.